Idegen Szavak Gyűjteménye - A nap szava

2012. május 4., péntek

Könyvajánló cikksorozat

 


Cassandra Eason - Pagan in the city

 






A mai cikkünk egy könyvet mutat be, ajánlva első sorban mindazoknak, akik még nem mélyedtek el a spiritualitás területén, de érdeklődőek és nyitottak a témára. A Pagan in the city ezen olvasóink számára kiváló betekintést biztosíthat erre, a pogány szellemiség szemüvegén keresztül. Természetesen érdekes lehet bárki számára, ugyanis hasznos életszervezési és vezetési tippek is szerepelnek benne, hol feketén-fehéren, hol a sorok között megbújva.
Az író, Cassandra Eason, korunk termékeny és sokfelé igen népszerű alkotója. Eredetileg tanári végzettséggel rendelkezik, később a tanulmányi pszichológiában is elmélyedt. Több, mint tíz éve foglalkozik ezotériával, sorai szerint tanult, mind boszorkányként (wicca), mind druidaként (kelta természet papnő) működni. Napjainkra több, mint ötven könyve jelelnt meg,  gyakran szervez workshopokat és folyamatos kutatást végez területeken, mint a divináció, fólklór tradíciók és népi mágia.

A cím maga, mely magyarul annyit tesz, ’pogány a városban’, rövid, kifejező módon írja le a mű témájának alapját: az ellentétet, mely a mai modernizálódott, kiáradó, pénz alapú, technokratikus – azaz mindent ok-okozati összefüggésel magyarázó, majd ezt mindenkire erőszakkal ráeröltető -  nyugati társadalom és a természet szellemiségű ember között feszül. Ezen személyek ugyanis bizonyos szempontból inkább konzevatívabbak, sokukat jellemzi a visszahúzódó, ember központú, nézeteit kéretlenül másra nem testáló, környezetével harmóniára törekvő viselkedés. Közülük, akik tehetik, a civilizáció peremére vándorolnak, kevésbé szerencsés társaik viszont kompromisszumokat kénytelenek kötni.
Ezen felül fel sem becsülhető azoknak a száma, akiknek a városóriások zajában elveszik halk belső hangjuk, így meg sem érzik a sürgető késztetést, ami valamely spirituális ösvényre terelné őket, mely által elkezdhetnék mélyebben megismerni önmagukat és a világot. Különösen igaz ez azokra, akikhez ösztönösen valamely természet központú tanítás állna közel; egy nyüzsgő polisz szívében talán soha nem ismerik fel magukban az igényt és potenciát arra, hogy ezen az úton többé válljanak.
Cassandra, városi boszorkányként, széles körű tapasztalatokkal gyarapodott az évek során és ezt a művet egyfajta hídként verte fel előttünk, mely könnyebb átjárást biztosít a modernizáció szükségszerűségéből lelkünk belső szentélyébe. 
„Tértél már valaha haza vakációról úgy, hogy azt kívántad, bárcsak ott maradhattál volna örökre – még akkor is, ha minden nap esett az eső?”
A Pagan in the city bevezet minket annak a rejtelmeibe, elődeink miként építették föl maguk körül mindennapjaikat, alapul véve a természet körforgását és felhasználva azon összefüggéseket, megfeleltetéseket, amelyeknek működését megfigyeléseik támasztották alá. Ezek következtében életük ritmusa könnyebben hozzáigazodott a világmindenség metronómja által diktált ütemhez, így stresszmentesebben, sikeresebben, gyorsabban érhették el céljaikat – és nem utolsó sorban sokkal mélyebb megértésre tehettek szert ezalatt önmaguk és az univerzum működésével kapcsolatban.
„Tegyük fel, hogy egy főút mellett élsz, a járda mellett pedig tilos megállni, kivéve bizonyos időszakokat. Követed szomszédaid példáját és lebetonozod a kicsiny előkertet, hogy beállhass, még akkor is, ha a rohamosan fogyatkozó kiterjedésű zöld területeket figyelembe véve ez rossz ötlet a helyi vadvilág szempontjából?”

Rögtön a könyv legelején  találhatunk egy rövid, ám megfelően összefoglaló általános leírást a pogányság múltjáról és jelenéről, valamint egy elmés kérdőívet, amely különböző morális dilemmákat boncolgat. Ez utóbbi arra hivatott, hogy segítsen megválaszolni a kérdést: a jelen pilanatban mennyire is vagyunk természet szellemiségűek? Meg kell, hogy mondjam, néhány esetben nekem is nehezemre esett válaszolni, hiszen nem tűnt megfelelőnek egy döntés sem az adott példa helyzetben valamilyen szempontból. Éppen emiatt is érezhetjük talán annyira életszerűnek ezt a kvízt, mert mindennapjaink is legtöbbször olyan csavarokat produkálnak, ahol morálisan képtelenség semlegesnek maradni, vagy olyan döntést hozni, hogy az minden szempontból építő legyen. A valóságban tényleg semmi sem fekete és fehér. Az alkotó megjegyzi, hogy nem létezik helyes és helytelen válasz, és ahogyan kiderül, tényleg nincs a bulvár magazinok kitöltős tesztjeinél megszokott értékelő táblázat a végén. Reakcióinkat magunk elemezve kaphatjuk meg az eredényt. Ezt a kérdőívet javaslom gondolatban megválaszolni újra a teljes könyv elolvasása után, érdekes meglepetésekben lehet részünk!
„Észre kell vennünk, hogy a pogányság több, mint a spiritualitás néhány más formája, hiszen az embereknek maguknak kell dönteniük, hogy egy adott szituációra mi a megfelelő reakció, ahelyett, hogy előregyártott programok szerint cselekednének.”
A következő fejezetben, mintegy válaszként a kvízre, informálódhatunk pontokba szedve mindazokról a pogány eszmékről és erényekről, melyeket értékesnek tart e belső út követője. Az író ügyesen kerüli meg a tényt, hogy valójában a természet szellemiségű vallások közös ideológiai sarokköveiről beszél itt: ezzel lehetőséget teremtve a szkeptikus olvasó számára is, hogy először ne, mint valamiféle ösztönösen elutasítandó vallási dogmákként, hanem, mint általános emberi értékekként szembesüljön velük. Ezen előítéletek nélkül az egyén nagyobb eséllyel ismerheti fel esetleges egyetértését, az önmagában szunnyadó pogányt, amely esemény nem feltétlen saját vallásának eldobását jelenti, sokkal inkább látókörének szélesítésére való igényt ébreszt. Egyértelműen, ezen pontok mindegyike nem húzható rá egyessével külön minden, ma a ’pogány’, mint gyűjtőfogalom, alá besorolt vallásra – és ez így is helyes, hiszen a mű nem egy vallást, hanem a természet szellemiségű gondolkodást igyekszik megismertetni velünk - ám remekül körvonalazza a nagy egészet.
„Ne hagyd ki rögtön azokat a változtatásokat, amelyek megvalósításához időt kellene elvonnod a már meglévő napi menetrended programjaitól. Néhány, a már meglevő igényeinkből valójában ésszerűtlen, ám mi folytatjuk gyakorlásukat, hogy kedvesek legyünk, vagy, hogy fenntartsuk a békét. Lehetséges továbbá, hogy a szokás eredeti oka már nem létezik, esetleg felismerjük azokat az időrabló cselekvéseket és embereket, melyeket  már kinőttünk; ezen az úton értékes időt szabadíthatunk fel, melyeket új örmökre és relaxációra fordíthatunk.”
A következő fejezetek annak gyakorlatáról szólnak, miként csempészhetünk némi természetközeliséget a mindennapjainkba. Az otthonunkban véghez vihető apróbb, kreatív változtatásoktól kezdve a közös étkezés varázsán át odáig, hogy miként léphetünk kapcsolatba az lakhelyünket védelmező erőkkel/létezőkkel. A könyv eztán megismertet minket a világot felépítő négy elemmel és életünkben történő felhasználásukkal, az ez utáni teljes fejezetet pedig saját természetes ritmusunk újrafelfedezésének szenteli. Mint minden, az ezoterikával átfogóan foglalkozó mű, ennek hasábjairól is elmaradhatatlan a Hold spirituális világunkban betöltött szerepe, illetve a nyugati asztrológia csillagjegyeiről egy rövid, összegző magyarázat.
„A pogány szellemiség szerint az élet minden napja különleges. Minden nagyobb állomása – legyen az születés, a családi fészek elhagyása, tartós élettársi kapcsolatba lépés valakivel vagy időskori visszavonulás – mind megünneplésre váró mérföldkő! Ahol veszteség történt, ott gyászolni kell, s így lemondani arról, ami nincs többé.”
Cassandra rengeteg folklór tradiciót gyűjtött össze az idők során, többek közt egyszerű, bárki által elvégezhető rituálékat, az élet minden állomásával kapcsolatban. Találhatunk itt általános pogány, quaker és kelta gyermekáldó szertartást, névadó ceremóniát, új családtagot köszöntő eseményleírást. Van egy nagyon szép handfasting bemutatás (a handfasting a pogány stílusú mennyegzőt jelenti, a szó pedig onnan ered, hogy a két fél nem gyűrűk által kél egybe, hanem összefogott kezeiket színes szalagokkal kötik össze; a magyar nyelvben a "kézfogó" szót használjuk), temetési szertartás, illetve ceremónia valaki elengedéséhez, aki többé valamilyen okból nem életünk része. Ebben a szakaszban kerül leírásra, hogy mi lesz az elhunyt lelkével a pogányok hite szerint.
„Ezen ünnepek jóval az első írásos emlékeink előtt is léteztek,  amikor még a korai emberek  féltek attól, hogy  a Nap meghalhat. Tüzeket gyújtottak és apró fáklyákkal díszítettek örökzöldeket, hogy új erővel töltsék fel a Napot és életet lehelljenek körött a kopasz fákba.”
Az évkerék ünnepeiről és ezek hátteréről jól kidolgozott, mégis egyszerű, elsőre is könnyen emészthető leírást találunk a könyvben. Emellett egy szép csokornyit kapunk, a területekről az életünkben, amikre érdemes lehet figyelmet helyeznünk az adott periódusban, népszokásokból, mint tették elődeink magukévá igazán az alkalmat, és ötletekből, miként valósíthatjuk meg a mai, modern körülmények között is a legmegfelelőbben ezeket az ünnepeket. Mivel Cassandra már igen régen a természet körforgása szerint él, első kézből oszthat meg velünk tapasztalatokat a fesztiválokkal kapcsolatban, az ajánlott menütől, a családdal, barátokkal megvalósítható közös, vagy magányosan végezhető, személyesebb hangvételű programokig.
A könyv utolsó egysége részben keleti, Feng Shui szerinti beltéri elrendezéssel, részben a kristályokkal és azok hatásaival foglalkozik. Megtudhatjuk, Cassandra szerint miként tehetjük ezen praktikákkal sikeresebbé üzletünket, kellemesebbé munkakörnyezetünket, valamint a kristályok által történő gyógyítás legalapvetőbb ismereteit is magába foglalja ez a szakasz.
Személy szerint élveztem a könyvet, könnyed hangvétele és kényelmesen kezelhető fölépítése kárpótolt azért, hogy néhol több irodalmiságot vártam volna el. Természetesen látom, hogy a kötet első sorban nem szépirodalmi, hanem ismeretterjesztő funkcióval bír, így nem rovom ezt föl. Főbb problémám egyike az volt, hogy igen keveset közöl Cassandra arról, hogyan is tekint a fizikai test elmúlására a pogány ember. Bár arról kimerítően nyilatkozik, hogy miként viszonyul az eltávozott őseihez az út követője, ám arról nem kapunk elégséges információt, milyen szerepet is foglal el a pogányok gondolatvilágában a halál? Értelemszerűen vallásról vallásra változik a hit arról, mi történik a lélekkel, ám jó lett volna egy általános képet teremteni az olvasóban a közös elemek felidézésével és konkrét példákkal. Anélkül, hogy legalább egy impressziónk lenne arról, hogy mi is vár minket a fátylon túl, igen nehéz fölfogni a természet szellemiségű ember viszonyát a halálhoz. Hiszen ez egy igen különleges és bensőséges kapcsolat, nem félelmetes, sokkal inkább nyugalmat hozó. Ennek megértése nélkül nem is látható át teljes egészében a nagy körforgás, a természet és az élet ciklusossága. Mivel a modern ember szemével igen különösnek tűnhet fizikai pusztulás ilyen felfogása, úgy gondolom megérdemelte volna a téma a további vizsgálatot.
Rengeteg izgalmas folklór tradíciót találhatunk a műben, ezen kívül összegyűjtött ráolvasásokat a legkülönbözőbb témakörökben, amelyeknek Cassandra mágikus erőt tulajdonít. Nagyon szerettem ezeket a részeket, hiszen általuk betekintést nyerhettem a népi hiedelemvilágba; mintegy ablakként keresztül nézve láthattam egy elmúlt kor embereit, akik még igenis függtek az időjárástól, a természet elemeitől és a tőlük telhető legőszintébb és leghatásosabb módon igyekeztek az általuk feltérképezett módszerekkel a kívánt irányba terelni az események láncolatát. Ezzel szemben fájó hiányát  éreztem a források megnevezésének, hogy melyik igét kitől és hol szerezte, még ha nem is név szerint, csak rövid leírással hivatkozva rájuk.
Egy másik kilógó elem számomra a manapság igen népszerű Feng Shui volt. Én megértem, hogy mostanában ha kell, ha nem, minden épületet ez alapján rendeznek be, de tudnunk kell, hogy minden tájegység népeinek meg volt a maga térépítészeti redszere. Ezek néha igen eltérő megoldásokkal rukkoltak elő, dacára annak, hogy hozzávetőleg ugyanazon anyagokat használták fel és ugyanolyan technológia állt rendelkezésre megvalósításukhoz. Lássuk, mi is az egész alapja. A különbözőség oka abban rejlik, hogy – miután a létfenntartáshoz szükséges alapokat már megteremtette és viszonylagos létbiztonság veszi körül - az ember alkotásba kezd. Ősidőktől létező művészi téma a harmónia. A népek rájöttek, ha harmóniára törekednek környezetükkel, túlélési esélyeik növekednek. A fizikai világban ez úgy valósul meg például, hogy egy olyan tájon, ahol gyakran havazik, nem építenek lapos tetőt, így az nem szakad be a csapadék súlyától. A köznapitól eltérő magyarázatokat figyelembe véve, ha a személy törekszik a harmóniára, környezettudatosan építkezik és felhasználja azon szimbólumokat és sajátságokat, amiket emberöltők alatt kísérleteztek ki elődei, jobban képes elhelyezni szállását a terület spirituális környezetében (melyet persze népcsoporttól és hiedelemvilágtól függően legtöbbször megszemélyesítenek, szellemeknek, tündérlényeknek, őselemi entitásoknak avagy, egy mai népszerű szószimbólummal élve: energetikai rendszernek hívnak. Ezek az elnevezések mind ugyanarról az erőről szólnak, annak különböző megnyilvánulásait jelenítve meg).  Tehát, ha az ember körültekintőbben építi fel menedékét, jobban helyezi el a rendszerben, az sokkal kevésbé lesz útjában ezeknek az erőknek, sőt! Nos, ahogy minden táj másmilyen adottságokkal rendelkezik, úgy a praktikusság és a vallásosság házasságából újabb és újabb kinézetű építészeti megoldások, jelképek jelentek meg, alkalmazkodva a környezet energiáihoz. A Feng Shui, ami egy igen ősi múlttal rendelkező rendszer, ázsiai viszonyok közt bizonyára jól teljesít, de egy, az európai pogányság bemutatásával foglalkozó könyvben szívesebben olvastam volna egy ehhez kapcsolódó térrendezési rendszerről, ami ráadásul –véleményem szerint- használhatóbb is.
Végül igen szívesen olvastam azokat a remekül összeszedett részeket, ahol arról szerezhetünk tudomást, hogy mely anyagi összetevőnek milyen történésre, vagy dologra van hatása (mi mivel mutat korreszpondanciát). Így aztán megtudhatjuk milyen fűszereket, zöldségeket, füstölőket, ásványokat érdemes alkalmazni, hogy életünk bizonyos területein meghatározott változásokat sürgessünk, illetve, hogy az évkör ünnepeihez a fent említett  kategóriákon túl milyen fafajták, színek, gyertyák, szimbólumok, angyalok és istenek illenek a leginkább. Ezek részletessége, úgy hiszem, túl mutat egy egyszerű, ismertető jellegű könyvtől elvárható tartalmon, felhasználásukkal biztos vagyok benne, hogy a legtöbb szituációban képessé válik a törekvő olvasó akaratát jobban fókuszálni feladatainak megoldására!
Úgy tekintve rá, mint egy kalaúzra, összességében igen jónak tartom ezt a könyvet, ami könnyed módon vezeti be az olvasót a természet központú gondolkodás világába és segítségére van megvalósítani annak alapelveit a hétköznapokban. Ajánlani tudom mindenkinek, aki meg kívánja ismerni ezt a gondolatrendszert, de azoknak is szórakoztató és tanulságos irodalom lehet, akik jártasabbak ebben a témában!
Végezetül engedjétek meg, hogy egy, a könyvből vett áldás részletével búcsúzzam el tőletek:
„A fény áldása legyen veled – körülötted és benned.
A Napnak fénye süssön le rád és melegítse szíved amíg az úgy fénylik,
mint egy nagy, tőzegből rakott tűz, hogy az idegen odamehessen és
megmelegedhessen annál."


Jó olvasást kíván: Dorek Todd






Forrásanyagok:
Cassandra Eason - Pagan in the city; kindle edition, angol nyelv, nyomtatva 2008-ban

Az áldás és az idézetek Cassandra Eason - Pagan in the city című könyvéből származnak. A műfordítást én végeztem, de az az író saját szellemi termékéből készült, minden jogot ő birtokol.
A lektorálásért köszönet Meredithnek és Atommnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése